Cigaretta-dohányfüst.
Még mindig félek.
Álmodtam vagy megtörtént,
én már nem számolom,
számolja az,
kinek még számít
a különbség.
Rég elfeledtem már
a valóságot megélni,
mert hogy rémálom
kínoz éjjelente,
megértem, dehogy
nappal sem szűnik,
megszokom.
A vonalon táncolok
nem tudom merre dőlök,
balettlépés lábujjhegyen,
egyenes járni sem tudok,
pláne nem részegen.
Részegít a gondolkodás,
nem kell ide alkohol,
ha beleitta magát agyadba,
nem kell hogy újra hozz.
Odanyúlsz
a laposüveghez,
mikor érzed elméd ébred...
Elfáradtam,
nem értem,
nem értem, miért nem, de sohasem leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése