A bor az (eg)ész

Végig akarom nyalni a tested.
Te-tő-től-talpig.
Csak épphogy megsimogatnám a nyelvemmel
Ígérem nem bántalak,
Hadd kényeztesselek
a nyelvemmel
az ujjaimmal
a nyelvemmel
szemmel
Tudod hogy nézlek. Érzed. Tudom. Látom
Látlak téged, mikor látod, hogy látlak.
Nem is tudnád, milyen átlátszó tud lenni,
az ugyanolyan szövetből készült fágyol, köppeny
Egyszerűen hozzásimulnék és beleivódnék.
Mint beléd.
Belédivódnék.
Belőled innék.
Iszom.
Egy korty bor.
Már majdnem eltűntél, de visszahoztalak.
Itt vagy megint
és...a nyakad és az...állad találkozása
apró ajak nyomatok
miket odapuszilok,
mert beléd olvadtam
és te gonosz vajszelet, hagytad az alattunk örlődő láng
engem beléd olvasszon.
Beléd olvasztott.
Beléd égetett.
Én te vagyok.
Én így gondolom.
Én csak mindig
visszavonhatatlanul
akarlak,
-ameddig nem jön a hideg tél,
mi befagyasztja egyyé válásunk-
szeretni.