Egyéniség

A letisztult stílus nem más, mint engedékenység 

a társadalmi skatulyának, minden mag kiírtása 

ami valaha egyéniséggé faragott minket.

The power

Az emberben dolgozik egy erő, ami a tőle telhető legnagyobb teljesítményt várja el. De mi van akkor, ha határaink ismeretében, átugorva azt, bizonyítanánk az erőnek? Egy körforgás alakul ki, ami által mindig egyre nagyobb és nagyobb elvárásokat helyezünk magunk elé, míg végül semmi más nem nem a lebeg a szemünk előtt, csak a cél. Határaink ismerete nem más, mint létünk beskatulyázása saját magunk által.

 És ha valaki nem szeret a szabályoknak élni? Ha annak ellenére, hogy valaki más megmondja az élet biztos forrását ő mégis a rögös, ismeretlen úton haladna végig? Kinevetik. 

Emberek, akik mások elvárásai szerint  szokták meg az életet, ha tudat alatt is; de soha, még csak elképzelni sem tudják azt a hatalmat, amit a tudatosan élő birtokol. A gondolat is megrémíti őket, hogy egyedül, mankók nélkül küzdjenek meg a világgal. Őket hisszük erősnek, miközben az első kavicsban, ami keresztezik utukat, megbotlanak és eltörik a lábukat.

Világvége (2012. 12. 21.)

Világvége félelem,
                            ha piszkos a lelkiismeret

A világvége gondolata engem nem rémiszt,
hisz szeretek hosszan, a kanapén elnyúlva aludni.
Órákig csak gondolkozni,merengek ,
lemerülni elmém tengere mélyére,
körbezárt sziklák közé bújva,
elmerülve, akár egy könnyed hulla.

Testem ellazul, mozdulatlan minden porcikám.
Gondolataim cikázó futkosása hallatszódik csupán.
Sosem álltak még meg, pedig ők csak nyughatatlan lelkek,
mégis, talán a mai napon végre ők is nyugovóra lelnek.

Lepereg szemem előtt az életem,
tudod, úgy, mint a híres filmekben.
Emlékszem a jóra,
a veled töltött boldog pillanatokra.
ötven wattos mosollyal sétáltunk a parton,
minden lépés, melyet tettél, melletted tartott.

Jóvá tennéd minden hibád, de mért csak most?
Csak egy percet kérnél, hogy mindent rendbe hozz.
Engedélyt egyetlen egy szóra,
de már nincs idő, máris végszót üt az óra.