2014. június 23., hétfő

Elbukom.

Felbukom.

Egyszer már tán lejátszottuk ezt,
Te talán még hamarabb is tudtad, mint én.
Én nem fogom bevallani magamnak sem,
mert tán nem is igaz, mi  látszatként mutatkozik,
s a tükörben már megtörik a képe.

Néha és csak egy hullámban, de akkor is ferde, hamis testet takar.
Bebugyolálja azt, s melengeti a titkot még tüz ég karjában
és képes a vágyra,
szeretet nélkül.

Elbuktam.

Harmadnapi jegyzet

Venni egy mély levegőt, miben
Bujkál az egész világ.
Csak te nem tudod-
Mindenki
Nevet. Elhitte. Bolond.
Ez elmebeteg
Akasztani
Vár
Akasztásra vár.
Az övé. Ö kötele.
Neki hurok, nekem mosoly
Nekem
Mosoly. Harmadnap
Vigyor. Őrület. Megörült.
Akasztani. Aka. Aka. Tani!
Elrakta.
Felakadt.
Elakadt.
Elment.
(mosoly) Elment.

?

Elégek érted

Egy parkban fekve. Nem egyedül, de azért mégiscsak olyan, mintha egyedül lennék, ha lehunyt szemhéjaimon keresztül az égre meredve, csak a fűszál csiklandozó érintésére koncentrálok. Meg hogy fúj a szél. Meg azért is, mert a szélnek kicsit víz illata van.
Fekszel egy tengerparton, elötted terül el a sós illatú víz, hogy már az ízét is érzed. Egy sziklaaszirten vagy. A hullámok felcsapnak a nagy kőtömbök oldalán és minden egyes ilyen vakmerő és zilált hullám egy- egy vízcseppet ejt kiszolgáltatottan elterülő testedre. Legelőször kicsit megremegett a gyomrod, libabőrsorok indultak meg a karodon és a lábad alsó szárán. Fülledt nyári nap volt, az apró vízcsöppök lehűtöttek és már gyermeki szeretettel, föként izgatottsággal vártad a következő nedvzuhatag érkezését.
Látod, ahogy az ég piroslik; naplemente. Meredeken közelít sziluetje a víz tükréhez és lassan, ahogy elsimulnak karodon a percek, ez a nagy tűzgolyó beleolvad a   víz mindenségét árasztó végtelenségébe. És mint ami ég, mint tüzben táncoló apró buborék, minden apró lávacsepp perzseli a böröd. Parányi lukacskákat égetve combod belsö ivébe és te hagyod. Ez a fájdalom nem igaz, múló pillanatok, hisz hiszel... nem tünhet el nyom nélkül valami, ami egykor csillapította höségedet, magába fogadott, saját kinálkozásából segytett.
Nyugton fekszel a köszirten és hiszed, tudod és várod annak a nyugtató, hideg viznek a vissztértét, akármilyen hosszú is az éjszaka és perzselő lesz a reggel.

2014. május 20., kedd

Estimese

Egy pohár feketekávé aztán egy üveg fehérbor.

A bor az (eg)ész

Végig akarom nyalni a tested.
Te-tő-től-talpig.
Csak épphogy megsimogatnám a nyelvemmel
Ígérem nem bántalak,
Hadd kényeztesselek
a nyelvemmel
az ujjaimmal
a nyelvemmel
szemmel
Tudod hogy nézlek. Érzed. Tudom. Látom
Látlak téged, mikor látod, hogy látlak.
Nem is tudnád, milyen átlátszó tud lenni,
az ugyanolyan szövetből készült fágyol, köppeny
Egyszerűen hozzásimulnék és beleivódnék.
Mint beléd.
Belédivódnék.
Belőled innék.
Iszom.
Egy korty bor.
Már majdnem eltűntél, de visszahoztalak.
Itt vagy megint
és...a nyakad és az...állad találkozása
apró ajak nyomatok
miket odapuszilok,
mert beléd olvadtam
és te gonosz vajszelet, hagytad az alattunk örlődő láng
engem beléd olvasszon.
Beléd olvasztott.
Beléd égetett.
Én te vagyok.
Én így gondolom.
Én csak mindig
visszavonhatatlanul
akarlak,
-ameddig nem jön a hideg tél,
mi befagyasztja egyyé válásunk-
szeretni.

Délutáni alkohol (egyszeri alkalom, mindig az volt)

Szeretnék ebben a borban megfürdeni és belesírni magam és hagyni a sós könny áztatta bőröm feloldódjon az édes borban és csak a bor maradjon ebben az univerzumban. És én pedig benne.

2014. április 1., kedd

Családi idill:


Mikor apád megkérdezi tőled: Van e még pénzed.
Válaszod a nyilvánvaló: nincs.
 Ekkor ő megragadja a kikészített bőröndjét, elköszön : "Majd reggel jövök" és elindul az aktuális nőjéhez.
A ház hideg, anya elment és én a szobámban sodrom a camel dohányt precíz cigicskékké, mint egy rögeszme és elszívom őket a szobámban. Szépen sorjában. Egyiket a másik után, nem vagyok mohó, csak épp telhetetlen.
Karikákat fújok a térbe. Szeretem a karikát, ha végigfutsz peremén...sosincs vége.
Kinyitom az ablakot.
Először jobb, majd a bal lábam csúsztatom ki az ablakpárkányra. Most következik a tető. Kiegyenesedett derék, 16 lépés és a kerítésen görnyedve lemászik az eddig egyenesbe vágott gerincem.

Jelenleg kellemes az otthonom.