Világvége (2012. 12. 21.)

Világvége félelem,
                            ha piszkos a lelkiismeret

A világvége gondolata engem nem rémiszt,
hisz szeretek hosszan, a kanapén elnyúlva aludni.
Órákig csak gondolkozni,merengek ,
lemerülni elmém tengere mélyére,
körbezárt sziklák közé bújva,
elmerülve, akár egy könnyed hulla.

Testem ellazul, mozdulatlan minden porcikám.
Gondolataim cikázó futkosása hallatszódik csupán.
Sosem álltak még meg, pedig ők csak nyughatatlan lelkek,
mégis, talán a mai napon végre ők is nyugovóra lelnek.

Lepereg szemem előtt az életem,
tudod, úgy, mint a híres filmekben.
Emlékszem a jóra,
a veled töltött boldog pillanatokra.
ötven wattos mosollyal sétáltunk a parton,
minden lépés, melyet tettél, melletted tartott.

Jóvá tennéd minden hibád, de mért csak most?
Csak egy percet kérnél, hogy mindent rendbe hozz.
Engedélyt egyetlen egy szóra,
de már nincs idő, máris végszót üt az óra.