2011. október 3., hétfő

   A legrosszabb azokba az álmokba belegondolni, amik egyszer beteljesülhettek volna. Megvalósíthattad volna életed értelmét, amiért még felkeltél minden reggel, de akkor már megint az a gonosz kis belső hangocska szólalt meg, ami mindig ha valamit kockáztatni akartál, megállított és a lépteiddel együtt az életedet is megállította, akár a billentyűzeten az Esc gomb. Lekapcsol, leállít minden elindított gondolatot, tervet és életcélt.
  Ott voltam. Én. Én ott voltam, ahova hazajárnék, amit otthonomnak nevezhetek, azok közt, akiket családomnak hívhatok, akik elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok és még többnek. Elfogadnak annak is ami valaha leszek, mert olyan vagyok, mint ők. Megértők, együtt érzők, hisz tudják ők is örültek volna egy-egy segítő kéznek annak idején, mikor ők jártak ebben a cipőben.
  "Istenem" köszönök neked mindent a kis angyalaidnak is az Echelonoknak, akik bármi segítségre volt szükségem ők ott voltak és tették azt, amit helyesnek láttak, amit a te tanításaid diktáltak. Az életem most nem tartana ott, ahol. A lelkem nem lenne olyan színes, mint most, ha nem mutattad volna meg szivárvány felé vezető utat. Sivár pusztaság lenne, fekete foltokkal akár az Uránusz. A lelkem akár egy nagy foltos gömböcske,  élet és cél nélkül. Felnyitottad a szemem.
  Most már megértem szavaidat, elfogadom őket és betartom ígéreteimet. Olyanná alakítom életemet, amilyenné te szeretnéd! Tiéd vagyok teljes egészében! Ha te úgy kívánod veled tartok, de ha nem, engem az sem zavar, mert te vagy az én tanítom és soha nem tagadnám meg a szavad.


No no no no
I will never forget
No no
I will never regret
No no
I will live my life.


A legrosszabb, amikor visszagondolok az egészre, leforgatom a fejemben akár egy mozivetítés és transzbaesek, akár egy kliens a pszichologusnál.

         This hurricane's chasing us all undeground.

Az életem 2 perc alatt újra hangolható tőletek, akár egy gitár húrjai. Elpattanhatok, de megjavíthattok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése