Egyre közelebb érezlek magamhoz,
ahogy távolodnak lépteid.
Irónikus nem?
Most csal mosolyod mosolyt arcomra
Mikor már csak emlékeimben élsz.
Mintha a horizontot kergetném
Fogócskázunk, te meg én
Számtalanszor megtaláltad már pillantásom
Hova bújjak még előled?
Szerinted el akarok bújni előled?
Lelkem szivárványban úszik,
Egyetlen keserű feketelyuk
A naívságom színtere.
Azok a színek elvakítanak
Készítenél nekem egy fekete-fehér képet?
Kihűlt föld, melyet lábujjam markol,
Mozgóképen nézem, hogy kell futni.
El akarlak érni téged!
Nyújts ki a karod kérlek? Kérlek!
Csak még egyszer had érezzem érdes bőröd (aztán el tudlak engedni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése