2014. június 23., hétfő

Elbukom.

Felbukom.

Egyszer már tán lejátszottuk ezt,
Te talán még hamarabb is tudtad, mint én.
Én nem fogom bevallani magamnak sem,
mert tán nem is igaz, mi  látszatként mutatkozik,
s a tükörben már megtörik a képe.

Néha és csak egy hullámban, de akkor is ferde, hamis testet takar.
Bebugyolálja azt, s melengeti a titkot még tüz ég karjában
és képes a vágyra,
szeretet nélkül.

Elbuktam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése