Az élet

Nem azért létezel hogy a világban harmónia legyen. Mindenki egyéniség és mindenkinek a saját sorsa hogy alakítsa az életét. Ha elcseszed ne mást hibáztass és ne próbáld meg te se helyrehozni a más elrontott kis világát. Ez nem önzőség, csupán tudatosság. Minden, ami a földhöz köti az embert fölösleges és pazarlás. Senki nem fogja megkérdezni halálod után, hogy hány igaz barátod volt, hogyan élted meg napjaidat, mennyire tartottak viccesnek és jó humorúnak. Ez mind elvész, az egyetlen ami magad után marad, a neved egy kibaszott koszos sírkövön, amit vagy látogatnak vagy nem. Hiányolni fognak egy darabig, de végül mindenki elfelejt. Fájni fog nekik, de végül elfelejtik hogy néztél ki, milyen volt a hangod, a mosolyod, mivel lehetett boldoggá tenni, felbosszantani. Elfelejtenek és minden hiábavaló volt, amit egész életeden át építettél összeomlott pillanatok alatt. Semmivé lett. Egy leszel a földdel és te sem fogsz többet érni a kiskertben bujkáló gyomnövénynél, amit az életedben a legfontosabb személy tép ki és semmisít meg. És akkor senki nem fog rád emlékezni, még a nevedre sem.